Mellettünk állnak minden döntésünkben
velünk a lelkük rendületlenül
Árnyékuk ott motoszkál még a kertben
s függönyök havában
pókhálók mögött
még ott lebeg a lényük,
mint a liliom torokszorító illata.
Éjszakánként lábujjhegyen járják be a szobát
és álmainkba lépnek szótlanul:
ujjuk hegyén a kódolt üzenet
Az ébredések kávéillatában
mozdulatuk idézi a koccanó kanál
S elmenőben
a tenyerünkbe csempészik még
az utolsó kézszorítás emlékét
és kitárják előttünk széles mozdulattal
a mennyország
nyikorgó
kapuját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése