Csillagomról nézlek,
csillag,
kései, rosszkor jött ringató.
Hagyom magam,
andalít az örvény,
szemébe nézve, hogy
kék leszek,
ajkán, hogy formálódik
játszva
a szó.
Elfáradt mostanra a
könnyű léptű este,
puha csend
hull
álomnak az elvékonyult csendre,
idekint hallgat, szuszog
a ház,
homlokomra
lázat ken
a nagy, tintaszemű
óriás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése