Ha leírhatnálak…
- ahogy a tegnap álmaiból átadlak a mának,
vigyázva rezdülést,
kitöltve időt és teret,
hogy meglegyen
minden, mire bögrémmel hátradőlök,
én, a zendülő,
s juss mára is:
míg dolgom után szalaszt a kényszer,
magamból kilopózva
még fázhassak veled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése