Búcsúzik a nap, est bujkál
a lombok közt, a Mátra alatt.
Illan a nap, mint elfejtett nyári szerelem
még visszapillant, s csíkot fest
a parti fövenyen.
Alant száll a fecske, bogarászik éppen,
béka piheg mohos kövön
a Zagyva vizében.
Szellő sétál fenn a parton,
egykedvűen ringatja a nádat,
míg hazaérek, Éj királynő
köpenyébe burkolja a tájat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése