Madár János: Eltűnik a föld

A vers, az ének
csillagok, csontok őre.
Fény hajlik minden szavamból
tengerre, mezőre.

Fűszálak édes árnyékában
beomlik a rög, sírni tanul.
Eltűnik a föld – – – –
szívemből hangtalanul.