Szabolcsi Zsóka: Haikuk

Alvó réteket
ködlepel burkol csendbe,
engem a bánat...
...
Mi az én utam?
Nem tudom. Megyek arra,
amerre az út.
...
Asszonyok sorsa:
életet adni, fájni,
hervadva halni.
...
Könnyeim hullnak:
gyöngybezárt emlékeim
hová gurulnak?