Tudod, hogy itthon korábban sötétedik,
és korábban mélyülnek arcunkon az árkok.
Sokszor van úgy, hogy tíz körömmel is
beléjük vájunk, ha feneketlenné válik
az álmunk…
Tudod, hogy pontosan akkor fakad
vetéseinkre hajnal, amikor magadra húzod
a takarót, s amíg te alszol, mi imádkozunk.
Nem tebenned bízunk, de várunk, ha
szentté válik asztalunkon a falat…
Tudod, hogy nem Korondról megugrott
korong a Hold. Képén nem itthoni agyag
a folt, de ráriadsz, ha szól a telefon,
s nyugtalanná válik az éjszakád…
Tudhatod, hogy nagyapád sírköve
utánad indult, de a patakmedernél
nem jutott tovább. Nyomod veszett a
zúgón, ahol a víz kőről kőre hág…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése