Kakukk szólott hajnalba
a kertek alól.
Halkan, mintha szív volna,
ki fáj, azért dalol.
Rég nem hallottam ilyet,
már szívem is aludt,
de erre most felébredt:
"kakukk - kakukk - kakukk..."
És azt mondta: nincs titok,
nincsenek zárt kapuk.
Vajon már te is tudod?
Hallod?..."kakukk - kakukk..."
Néztelek hosszan téged,
és vártam a szavad.
Éreztem szólni kéne,
de nem. Most nem szabad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése