"A szónak rendje van: üzen, tanít. Ne tékozold el hát soha! Becsüld erejét, színét, titkait." Bodnár Éva
2016. szeptember 3., szombat
Gősi Vali: Követlek öntudatlanul
-részlet-
„Napokra elfeledtelek,
döbbentem rá egy este,”
...
Az is lehet, hogy jobb ez így,
talán már sohasem látlak,
élek nélküled,- mégis veled:
te álomkép, én titkos társad.
Végül talán majd elfeledsz
örökre te is engem,
nem érdekel, hogy létezem,
vagy kinőtt a fű felettem.
„Napokra elfeledtelek,”
azt hittem, úgyis vége,
amíg egy éjjel elhozott
valami furcsa kényszer.
Követlek öntudatlanul
azóta álmomban, s ébren,
mint anya óvja gyermekét,
vigyázlak nappal, éjjel.
(Evokáció: Pilinszky János
Miféle földalatti harc című versére)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Megtisztelő ez a kedves figyelem itt is. Köszönöm...
VálaszTörlés