Ha majd mezitláb elmegyek
felhőingben a tér felett,
Az óbudai fák alatt,
ha eltűnik az út velem,
lábam alá, mint fű simul
a tejúton a végtelen,
hogy odaát is jó legyen,
ne szánjatok, hogy ennyi volt,
hogy csak ez volt az életem:
láttam fázni egy csillagot
és boldognak a gyöngyvirágot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése