Eljön az utolsó pillanatod,
az utolsó lépcsőfok,
az utolsó esélyed,
hogy véget érjen
e reménytelen
utazásod, eljön
a kiszállás,
az üresség,
ahol szétválik
a fent a lenttől,
a színek a formától,
a mosoly a keserűségtől,
a hangosság a csendtől,
a hegyek a vizektől,
a világosság a sötétségtől,
én tőled, az anya
az anyaméhétől,
a gyermekétől,
mindentől és mindenkitől.
Az utolsó verstől.
Átlépek az ismeretlenségbe.
Hiányzol!!!!Nagyoooon!!!! Szeretünk <3
VálaszTörlésIgazán jólesik, és köszönöm, amit írsz, kedves Névtelen, de miért a többes szám?:-)
Törlés