Mögöttem évek, mint
virágok, számolatlan,
szivárványt festettem
magamnak, halkan,
gondolatban…
Írtam verseket, rosszat is,
meg bíztatót, talán kedveset,
estére altatót, igazat,
szívdobbantót, csak Neked.
S most mosolygom Benned
tengernyi szirmok között,
ünnep előtt- egyedül,
ünnep után- szíved mögött.
Tarts óvatosan a föld felett,
míg vigyázom színeid.
