Költő vagy – hétköznapok gúnyájába
Öltöztetett ünnep. Ha tollad fogod, lantod
Megpendíted, pár percig a nap ragyog .
Ne feledd el soha - mikor szürke köd borul
A lélek-világra, s felidézem egy-egy dalod -
bánat vagy öröm jár nyomában - te sebeit takarod.
Játssz tovább - lopj varázsperceket néha
Ne eméssze el fényed vak monotónia,
Lélekölő napok kötelékének egyformasága.
Ne fuss el – sorsod lett a vers és a dal
Hisz értő lelkünk egyet akar, hogy áradón
Fakadjon, s hő forrásod el ne apadjon.
Írj tehát – föld fölé emelkedj fel olykor
Felhők útján járva, szelíden mosolyogj a mára
Mert Költő vagy – egy ünnep álruhában.
