Kerestem gömbölyű éjben,
széteső estékben,
fűszál hegyén, ringó harmaton.
Beleköltöztem, de
értetlen hajoltak rám
didergő hajnalok.
Karnyújtásnyira voltak
fényt-csorgató füzekbe
öltöző nappalok,
de valami mindig
visszatartott, hogy égig,
időtlenül szívekbe nőjek.
Bimbó helyett rólam csak
tüskéket törtek.
Valami hiányzik belőlem.
Derű, fájdalom, hegek,
sóhajok vibrálnak bennem,
s én érzésekre mégis szomjasan,
már gyökértelen töltöm be a teret.
A világ hogy' lehet,
hogy nélkülem is kerek?
