nem hegedő sebek által
rettenetes féltő áldással
átvérezve minden percedet
lélegzem a lélegzeted
bennem álmodod álmaid
szemem ha rád néz elvakít
verejtékcseppjei a várakozásnak
arcodon fénylő árkokat ásnak
és kezemben tartom kezedet
mert enyém vagy mert megjelöltelek
hangod párnám hűs kerevet
álmomban ízlelem nevedet
minden erőm csak érted ébred
és reggelente terád eszmélek
mert mindig itt voltál velem
s csak általad emlékezem
mert csak miattad ömlenek a szavak
újra századszorra is megáldalak
