Belefogódznék jó szavaidba,
ha még egy csöppnyit bíznék magamban,
s nem volna mindez halálos hinta:
Ha nem kívánom, miért akartam?
Ott várakozol szélesre tárva,
csupán be kéne vallanom: Élek.
De vaspáncélként őriz az álca,
résein nem fér ki, csak a lélek.
Nem tudok mást, mint rímekbe ölni
rádcsavarodó gondolatomat,
s bár érintése nem éppen földi,
megnéz és éjjel körülsimogat.
Itt tőlem többet nem lehet várni,
minden más bátor-butaság volna.
Ki gyáván okos, érheti bármi,
s ha "költő", akkor verset ír róla.
