Kilátásom elé lassan lombok nőnek,
zöld ruha sarjad a nyújtózó ágakon,
májusra, akár a lányból érett nőnek,
minden kis részlete kibomlik gazdagon.
És nem lesz más hátra, mint az ég szemével
kéken megbámulni, mit magából mutat,
ifjú társaival szinte elém térdel,
lágyan legyezve az egyre forróbb utat.
