2013. március 29., péntek

Gere Irén: Akadozó imádság


 "...és bocsájtsd meg a mi vétkeinket,
    miképpen mi is..."!
igen mi is megbocsájtunk,
    ...igen megbocsájtunk önmagunknak, mert
    muszáj bűntelennek érezni önmagunkat,
    pedig vétkeink tengernyiek maholnap...
    "...és ne vígy minket a kísértésbe..."
    ...de mégis! jobb ha megkísértesz
    újra, meg újra hogy megtanuljunk
    ellenállni és elkárhozni...,
    úrrá lenni és megalázkodni...
 


"...de szabadíts meg a gonosztól...",
    mert embernyi gyöngeségünk óriássá nőhet,
    hiszen parányi hitünk szalmalángját naponta
    kioltja egy-egy apró, éji fuvallat...
    és taníts meg élni, túlélni önmagunkat,
    hogy érezhessük: nem hiába jöttünk!
    dolgoztunk, gyűlöltük, szerettünk!
    "...mert tiéd a hatalom..."
    megkínzott, próbára tett emberségünk fölött,
    melybe régesrég a Sátán költözött -
    kacag bennünk, rombolva munkál lelkünkbe,
    hogy ne lehessünk többek önmagunknál!
    ...pedig "Tiéd a dicsőség"...,
    s ezt be is kell vallanunk az éjben!
    "...most és mindörökké"
    Ámen!

Josh Groban