-részlet-
...
Csak lábujjhegyen járnak még a kertek,
föl ne költsék rigóikat, mikor
én már türelmetlen kezekkel
kapkodok utánad.
Befér négy fal közé a sivatag,
tizennyolc órán át homokban, porban
fekve, fölülve
kapkodok utánad.
...
Homályba öltözött-álcázott
előörsei lopakodnak,
s ahogy a tágasságot odakint,
a rám szabott rést is megszállja
az este, s mint aki hadakozik,
kapkodok utánad.
S ha már az éjszaka hínárosában,
ha már iszapos szájjal és szemekkel,
úgy is lelked boltívei alatt,
ezért a suhogás, amit álmodban hallasz –
kapkodok utánad.
