Talpra állítani a reményt,
kölcsönt adni a bizalomnak,
fogjuk értelmünk józan eszét
a barátság elé csikónak!
Szárnyat adni az igazságnak,
a vágyaknak legyen madara,
s hívja vissza, bárhová szállnak
a csókokból épül fészek szava!
Legyen népe a biztatásnak,
és kedve, mely árvízként sodor;
adjunk hitet, mert hitre várnak,
hogy kitartásuk legyen komoly!
Nem lehet áruló az utunk:
jogokkal buzdítgat reményünk.
Vagy győztes trombitánkat fújjuk,
vagy hulló csillagként elégünk.
