Látod, a szelíd-szürke égen
egy meggörbített szövőszéken
az esőcseppek cérnái közé
a napsugarak vékony, szőke ujja
száz vetélő színes rongyait dugja!
Ajándékával becsapja a földet
az elérhetetlen szivárvány- szőnyeg.
Árnyékként kísértek vágyak és remények,
a vissza- visszatérő szivárvány- képek.
Csaló csodáiddal hitegettél, Élet,
s jól tetted, mert hagytad, hogy reméljek!
