Édesanyámnak
Ágak markában őrzött fészek
hazája vagy a merészségnek,
bölcsője az örökölt dalnak,
melytől a lombok élnek- halnak.
Hazahívó szavaid szárnya
kapuként, biztatón kitárva.
A csillagos csend mosolygása,
kedved kékje borult a tájra.
Újuló remény gondos földje,
nélküle nem is lenne zöldje.
Dalod, ha búsult is, úgy égett,
hogy láttam a végtelenséget.
