mikor ajkad kimondja
a szót
a valót
szemed égre néz
megtört fény alatt
int lelkedben
a vigyázó
bölcs akarat
ne hívd a múltból
a tépett tollú madarat
mikor ajkad kimondja
a szót
a valót
s mint kövek
elindulnak a szavak
összetörve mindent
elpusztítanak
lantodat vesd eléjük
vagy magadat
mikor ajkad kimondja
a szót
a valót
s keresztre feszít
a bűnös akarat
ne tépd le
a sötét égről
a csillagokat
építs szobrot
az igaz szónak
mikor ajkad kimondja
a szót
a valót
fiadért mondj
mindig igazat
kik vakon
az úton támolyognak
te mutass
nekik igaz utat
mikor ajkad kimondja
a szót
a valót
s ezért
koldusboton
reszket kezed
megalázhat ember
de Isten szeret
s majd kőbe vési neved
a nemzeted
mikor ajkadról csak
az igaz
szó szól
Isten megbocsát
s majd így szól
én bíztam benned
ember
te jó vagy
engedd el
a gonosz kezét
s szabad vagy
legyen hát hatalma
az igaz szónak
öntözzük meg
letaposott virágait
a múltnak
s magunkból
gyomláljuk ki
a gazt
s mondjunk mindig
igazat
