magányos cédrus
gyökértelen hegy
pusztába kiáltó
próféciák között
keresztre feszített
büszke kegy
éghez láncolt
ruhátlan őrület
ki ha sírni kezd
az ég megremeg
a földön
fellobbannak
a tüzek
s a dicsfény
örökre égni kezd
művész az
ki ápolja a tüzet
lelkéből ad
hitet szépséget
