mikor megtörik
a csend
s felkiált a pillanat
ájultan megszületik
az ember
békéből a harcba
csendből
a gyilkos zsivajba
lángra kap a parázs
az élet ajándéka
sóhaj álom rettegés
s mint űzött vad
az egész élet
egy menekülés
pillanattól
a pillanatig
a hídon az út
tart egy életig
hol korbács
hol vad ölelés
örömtánc
szenvedő vonaglás
a megtépett
csábos éjszakák
ruhátlan öntudat
síró csillagok
nézik
a szenvedés
tövises útját
hol nekifeszülsz
hol térdre rogysz
mint Sziszifuszi
a tőled
hatalmasabbnál
s ha kezedre egy
pillangó száll
lelked ráncai
kisimulnak
s elönti tested
a boldogság
csak ennyi lenne
a jutalom
hogy békét kötsz
a világgal
ami egy pillangó
szárnyain
jött el
az óriás,
aki te vagy
s a világ
a törékeny pillangó
furcsa játék
tébolyult dimenzió
s a boldogságtól
hogy megtetted
könnyet csal
égi szemeidre
az örök béke
