Az éjjel párnám alatt tartottam neved,
mint gyermek a száraz kenyeret,
ma este a te neveddel aludtam el.
Baloldalamra fordultam, ahol a szívem dobogott,
és egész éjjel hallottam szívem ritmusát,
a boldog, meg nem szűnő dalt,
amint halkan zengett az éjben.
Valami mézillat,
erdei hűs illat
csorgott a szívemre-nyelvemre,
és én egész éjszaka ettelek-ittalak
– gyönyörű gyöngyalak –
néztem az arcodat, nyeltem a szemedet-hangodat,
és nem tudtam
betelni, jóllakni
veled.
Az éjjel párnám alatt tartottam neved.
