A hullámzó júniusi
messzeségben virág-
tüzek lobognak.
Jegenyék zöld lángja
porlad, s a csordakút
gémje eltörött.
Fölszakad a múlt,
sok bűvös, régi pillanat…
Forró fürdőt ont a Nap,
majd arcunkon eső kopogtat.
Vezess át az úton, sárban
már ne csatangoljak!
Egymásra nézünk, ismerjük
a ki nem mondott szavakat.
Az idő talpa alatt
lépegetünk igéink
viharában.
