Nagyra nőttél bennem,
mint az ég felé kapaszkodó
fák, tápláltalak Téged
az ereimen át.
Árnyad alatt pihenni
tértem, s ha viharban
zúgtak ágaid, lefogtam
két kezemmel kiáltásaid.
Tiéd volt a Hold
a patak vizében.
Pihenni hívtalak a
kendőt kötő éjben.
Tavaszi egem, zöld leveles
ága, játszd, játszd, hogy
itt vagy ebben a nyugtalan
változásban.
