Rebbenő szárnyakon érkezik a nyár
már minden árnyék fénylyukassá vált
hálót sző körém a forró napsugár
táncolnak a szélben a kék petúniák.
Harmatért eped a lomb a bokrokon
a fülledt lomha lég szétterül a kertben
szédítő illatával a királyliliom
ambróziát csepegtet a tikkadt, száraz csendre.
Ünneplőbe öltözik a színes végtelen
rigók aranyéneke melengeti szívem
akár a mézes bűn, csábítgatja lelkem
vágyam redői között kényelmesen pihen.
Izzó kebellel átölel a meleg
így ölelkezve fekszünk lombok rejtekén
a szemhéjam alatt a nyári fergeteget
álommá szövi egy égi tünemény.
