Nem volt ősze, tele,
se tavasza,
csak nyara volt, heves,
forró nyara.
Június, július
múlt nélküle,
csak augusztusra gyúlt
fénnyé tüze.
De annak az egy hónak
ősze, tele,
tavasza, nyara volt és
reggele-éjjele.
Nem keltett örömet,
se bánatot,
vak elragadtatást,
csak azt adott.
Számon kívül maradt
múlt és jövő,
a perc ragyogta be,
az elszökő –
Nem volt ősze, tele,
se tavasza:
Ő volt a nyár, a néma
Idő maga.
