valaki mindig vár
valami mindig más
Kristályból sugárzik
szét a ragyogás
valaki mindig lép
valami sosem áll
falról lelép a kép
s a fejünk körül száll
lehet hogy üde szín
lehet hogy villanás
megfoghat valami
és már nincs zuhanás
eső és fény szitál
odakint — ez a nyár —
itt már a hosszú útra
készül egy gólyapár
víz tükre fodrozik
— az Öreg-tó Tatán —
bogoznánk össze napjaink
elfut egyik a másik után
de a varázslat
— azt hiszem — mégis hat
ha egyszer megérint
a múló pillanat
