Ki gondolta volna születésed reggelén, hogy valaki már várakozik rád?
Egyetlen arcvonásodat sem látja, sem szemed kékjét,
nem képzeli velencei-szőkének a hajad (de álmában érzi finom bőrödet),
nem tudja milyen lehet, ha órája mellé fekteted órádat,
ha titkos üzeneteket rejtesz mindennapjaiba,
még nem hallja örömöd hangjait,
csak titokban meri hinni: eltünteted majd egy fél élet hiányait.
