Imára kulcsolt kezek kérik,
Hogy legyen végre vége,
Vagy kezdődjön el valami más.
Imát mormol a hitetlen is,
Mert érzi, hogy olykor nem segít,
Csak az ima, vagy a káromkodás.
Az Istenhez fordul segítségül,
Mindenki aki fél, ... mert mindenki fél,
Onnan merít erőt, ha szül,
Ha öl, vagy ha meghalni kész.
Kész meghalni a hitért,
Akkor is, ha az egész tévedés,
Életét dobja oda,
Nem tudja, hogy az élet
Nem eldobni való,
Mert az élet maga a csoda!
S akkor miért nem hagynak élni,
Miért hajszol a hajcsár,
Rabszolgaként,
Kinek lesz öröm a véremen
Felhalmozott tengernyi pénz?
Imádkozom én is, kulcsolom kezem,
Mindennap elmorzsolok egy imát,
Azért, hogy legyen végre vége,
Vagy kezdődjön el... valami más!
