Könnyben úszik az egész világ,
Van, kit öröm ért,
Másnak bánat szakítja meg szívét,
Ruháját tépi, szaggatja,
Az égre nézve, keresi Istenét.
Valami elszakadt, valami megszakadt,
Özönvíz áztat, büntet talán,
Most házakat mos el,
De sepert már el hazát,
Kő sem maradt, nem látjátok ? –
Könnyben úszik az egész világ.
Szerelmeket szakított széjjel,
Anyjától fosztotta meg gyermekét,
A férfiak mind gyilkos indulattól haltak,
Senki sem tudja miért, miért, miért?
Víz, hamu, sárgörgeteg, fegyverek,
Elég már,elég,elég!
Elégünk mind a nagy pusztulásban,
Elégtek őseink a poklok tüzén,
Tüzeket gyújtunk, hogy éljünk,
Könnyeket csal a füst, a fény,
A fény körül örömtáncot lejtünk,
S hamis könnyeket csal a csalfa lét,
Sok lesz a tűzből, s jön újra sötét,
Könnyben úszik az egész világ,
Öröm nem jut már, csak szenvedés,
S mind segítségért kiált,
Vagy halk mormogó imával
Hívja, keresi Istenét.
De hiába, könnyben úszik az egész világ,
Isteni könnyek mossák az életet,
A könnyáztatta földön a sár,
Mint teremtő temető mindent befed,
S hiába hullajt könnyeket az egész világ,
Mindent elragad e könnyekből álló förgeteg.
