ne hagyj magamra, félek; esni kezd
és én rettenetekkel töltöm meg
ágyam, a szobát, kínnal töltöm meg
poharamat, az álom ellibben
arcomról, ne hagyj magamra, félek;
esni kezd, elsiratom a szádat,
látom elmerülni a szobákat,
kínnal töltöm az időt, emléked
marad csak itt; és félek, és félek
