Megfejtettem a füstöt, érvénytelen a parázs,
minden arc mögé egy életet álmodtam,
minden csöndbe egy dallamot,
egyedüllétbe egy kézfejet
És láttam az elmúlást, láttam a hiányt,
csillagokon túli fényben a múltat,
perceink mészfehér csontjait, porát
Ha elmondható még valami, mondjuk el újra:
nem múlt el semmi sem, egyezzünk ki a hideggel,
érintetlen lapjaimat még megtölthetik a betűk,
még rokonaim lehetnek a felajzott fiatal testek,
minden kifosztott szempár az én szemgödröm lakója
