Mészely József: Időalagút

Az égen félhold, hetyke csillag...
Be furcsa látvány, látomás volt!
Mintha ismét uralna minket
a rettenetes ottomán hold.

Körben olyan különös minden.
Az utcákon cserfes tömeg.
Tévesztő mezt visel mindenki.
-szinték csupán a kövek.

Kaméleonná lett az élet.
Pénzért akármi kapható.
Egy nagy bazár az egész város.
Ki ad, ki vesz, egyként csaló.

Fölbugyog, jön az áradás, jön,
Hamis a szó az ember ajkán.
Síppal, dobbal, mézzel és mázzal
jön a mordályégető Balkán. —

Az idő örök, feneketlen,
ásító, rideg, néma kút.
Röpíts e múltból szebb jövőbe,
iszonyú időalagút!