Lelkekben csönd van, halálos vergődés
gondja közt élnek a város peremén,
bosszúk sötét árnyai és átkok
lengenek falvaknak borús egén.
Panelházban, apró garzonokban
ismét proli a városlakó,
háziúr lehet egy kis faluban,
ahol megfagyhat, ha jön a hó.
A világ csúf bolonddá tett minket,
ha nem érted, önmagad alázod,
lator eszmék áldozata lettünk,
elnyomás lett ismét a világod.
Hátunkon a rablók orgiázva
szentté avatták a magánvagyont,
amit a zsebünkből szedtek össze,
s röhögnek, ha népünk egymásra ront.
Az ábrándos ostobaság árán
közös helyére enyém került,
tízezerből gazdag csupán egy lett,
új szolgaságba népünk így merült.
Te írástudó lásd el dolgodat:
ha szólsz, valót mondj és ne látszatot,
szólj igazat jelenről s jövőről
akkor is, ha törvény visszafog.
