Mint űzött vad a kietlen pusztán,
Kinek lőtt sebéből vér zokog:
Könnyezve siratom én is,
E boldogtalan világot.
Hol ember az ember farkasaként
Falja fel egymást,
Nem számít, hogy bölcsőbe sír:
A jövőt ígérő ifjúság.
Ki holnap nélkül lesz öreg.
Kikért már a tegnapot feláldozták,
Hiába morzsolja az idő,
Bütykös ujjaival:
A borostyán rózsafüzért.
Imával gyalázzák a szent igét.
Kik csak álmukban laknak jól,
Honnét felébredni oly nehéz.
Szemükben csillagok - csillognak
Gyomrukban mar az éhség.
- Mit hoz a karácsony?
A hideg szél zörgeti az ablakot.
- Ne nézz ki kisfiam:
Minket a Jó Isten is elhagyott.
Mint űzött vad a kietlen pusztán,
Kinek lőtt sebéből vér zokog:
Nem biztos, hogy megéli a holnapot
