Kéne még egy szó,
A végéről való,
Szívből lélekig ható,
Álságromboló,
Féltve ápolt gondolat,
Józanító remény.
Kéne még egy bíztató,
Hogy a keskeny út járható,
Gyarlóságunk eldobható,
Rongycafat, nem ruha már.
Kéne még egy csendes intelem,
Hogy a figyelmes fegyelem
Holnapra itt többet ér.
Kéne még az indulattalan
Döbbenet szárnya felett
Elkiáltott Hiszekegy, hogy
Általunk, a jóra sóvárgó világ
Tükörbe nézzen legalább.
Kéne még egy zseb az ingemen,
Ahová gyávaságom beteszem,
Mikor a szószékre nézek, hol
állsz,
Mint hajnali égre, apám nyomán.
