Nyomorba korog a gyomrom
Gyomromba korog
Az átkozott sorsom
A világ homályos szűk folyosó
Az éhség végtelen égi mező
Hol csak álmok kergetőznek
Nem hullnak kenyérmorzsák
Mint mezőn a tavaszi eső.
Az igazság mindenkit utolér
Lehet az gazdag vagy szegény
Koldus vagy ünnepelt király
A föld csak egy színpad ahol
Mindenkire egy szerep vár
Játszd hát kiosztott szerepedet
Bűnöktől megváltott ember
De ne képzeld magad Istennek
Kinek hatalma végtelen.
Egyszer majd rádöbbensz
Farkasból lelked bárány lesz
Kit sorsáért ma megvetsz
Holnap testvérként ölelsz
Ki bocsát meg nekem, hogy
Embernek születtem?
Ki ítél el, hogy ezt néha vagy
Talán oly sokszor elfelejtettem?
Istenem! Bocsájtsd meg bűneimet
Azért mert koldus lettem
Azért is mert király vagyok
Bűn ez is bűn az is hogy
Oszthatnám szét az igazságot
Hogy ne szakadnék szét
Legyek csak fél szegény
Vagy csak legyek fél király
Ezt, hogy értené meg a nép
Vagy legyen egyenlőség
Annyi nekem mind neked
S békében élne Káin és Ábel?
Nem. A bűn itt van köztetek
Koldus vagy király mindegy
Ádám népének sorsa ez lett
A kárhozat az utolsó ítélet
Ahol majd mindenki elítéltet.
