csont a csontot szólítja-vigyázza
csend a csonthoz megtérni kísérel
moccanásom mások moccanása
szó a szótól alig-alig tér el
hosszú télben hosszú éjszakában
érdes arcok forgolódnak bennem
tájaikból túl korán kiváltam
elmaradtam álltam elsiettem
vigyázatlan mozdulatuk voltam
történetük sorközében éltem
hagytam őket félszavakba szórtan
hullni csendem légüres terében
ott a csontom tömörségén innen
hallgatásuk hűvösen sugároz
messzi térből ahol sose voltam
visszaindul önmagához minden
