Ablakaim üvegében én is tükröződöm,
legközelebb a kilátás tehát engem vetít,
így önti ki rám a látvány bensőm érzéseit,
miket a táj csipkedísznek, tőlem kapott kölcsön.
Zártudvarok vágyainak tarka bilincsében
a kémények feketéllő altatót játszanak,
dajkálva szűk álmaikban elmerült házakat,
egy sarokban engem látva hajnalban is ébren.
