Könnyeznek a csillagok is,
csak könnyezem én magam is,
szívem hangtalan kis teste
reszket fázón éjjelente,
s a sápadt holdnak suttogom,
hogy átjár a fájdalom,
s ha hullócsillagot nézek,
úgy érzem, hogy vele égek.
*
Odakinn a csillagok,
s a hold fénye ragyog,
odabenn a lélek mélyén
nagyon árva vagyok...
odakinn az ég alatt
betakar a hodsugár,
idebenn az árva lélek
magányos dala száll...
