(Ars poetica helyett)
Azért jöttem, hogy engem megtalálj,
ha fázva ülsz a napok romjain,
ha körülötted bamba birkanyáj,
és eltévedsz a múltnak útjain.
Lelked, mint gyönge lepke szárnya leng,
a nap, a hold fejed körül forog...
Látnok vagyok, mély kút a két szemem,
kettős körében: nyugvó napkorong.
Az ujjaim nyomán forrás fakad,
hűvös hulláma csók a testeden.
Szavam zenéje téged simogat.
Az én erőmmel vértezd föl magad,
testem terített asztalod legyen,
ha rólad a hitek lefoszlanak.
