Sétálunk.
Az idei ősz fogócskázik velünk.
Megfoghatatlan
erdei csend omlik ránk.
Ébredő
arcodon pillanat-hajnalok
késett mosolya.
Csak megyünk,
árnyunkon tegnapelőtti
forró szavak táncolnak
körbe-körbe
pörögve veled
örökre.
Csak látnék egy mosolyt
mire hazaérünk
az ég vörösében!
Hideg van.
Rögös úton őszi erdőnek
őszi birodalma.
Fázom kinn és benn…
szürkülsz hozzám
lombkedvesem
