Tudd érteni,
mit susog a szél
a bogos ágak között,
mit jelent az eső,
ha mossa arcodat,
mit jelent a könny
- s a szó,
ha neked zenél,
tanuld érteni a titkot,
melynek őrizője vagy.
Mert benned terem a világ
újra meg újra
minden reggelen,
s mint ki féltené,
mert röpte túl rövid,
szárnyalni mégse engeded
- vigyázod véle
a magadnak épített falat,
s tükrödet,
mely egyszer úgyis eltörik.
Tudd érteni,
mit susog a szél
a lőréseken át
- s a várfokon
csakazértis dallamot
miért fütyül
- nézz mély kút vizébe
s rád köszön a Hold
álmoddal,
melyet kajánul ellopott.
Tudd érteni,
mit perceg a szú,
mint őröl a nagy mozsár,
hová visz a lépcső,
mit őriz a rozsdás lakat,
s mivégre a titok,
ha már senkit se’
érdekel,
s kopott kacatok között
örökre elveszett marad.
