A fák közé csapott
az ősz,
s mint sárga rozsda,
hullott a sok levél.
Azóta
ágak hegyére gyűl
a könnyező eső,
s a föld
nehéz ködöket húz magára
takarónak.
Jaj,
olyanná lenni kéne most,
akár a mag:
őrizni nyári hőségeket,
s hevíteni új tüzekre ismét
a termés-álmú
megfáradt rögök
bizsergő porcikáit.
