Amikor kétségbeesett
versben tör ki a lélek,
akkor már valami
nagyon fáj, nagyon éget!
...és nincs óra, nincs
perc, hogy ne fájna,
nincs szó, nincs simogatás,
mely gyógyszerré válna!
....
Csak az idő, csak a csend
ami lassan gyógyít.....,
semmi és senki nem
hozhat gyógyírt!
