B. Tomos Hajnal: Madaramnak

Szívem röpteréből indultál
s már túl vagy a szemhatáron -
neked táguló levegős terekben
szavam s kínom ne húzza
ólomként a szárnyad.
Mégis tudd:
egy éjszaka,
már én is elmenőben
reád bízom
csonttá dermedt emlékezetem.